Sziasztok!

  Az interneten rengeteg vicces karikatúra van, ahol egy kismama, hatalmas pocakkal küzd a cipő felhúzásával, vagy a leesett kulcscsomó felvételével. Biztos ti is láttatok már ehhez hasonlót. Amíg nem éltem át, nem is tudtam, hogy ezek a mindennapi dolgok igazi kihívássá válnak a terhesség vége felé.   

 Miután megtudtam, hogy kismama vagyok, egyből felkerestem pár internetes oldalt. Elkezdtem olvasgatni, hogy melyik hétre mi jellemző, mi változik a testemen, mikor mije fejlődik ki a magzatnak. Mondanom sem kell, hogy a hatalmas információ tengerbe majdnem belefulladtam. Ebben a részben leírom nektek az áldott állapot(om) áldásait, és nehézségeit.

1. Trimeszter

Hangulatingadozás

Nem tudom, ti, hogy voltatok vele, de én az első perctől tudtam, hogy valami más, mintha "nem lennék egyedül a testemben" érzés fogott el. Arról nem is beszélve, hogy olyan agresszív voltam Ferivel mint addig még soha. Egyik percben nevettem a másban sírtam, üvöltöttem és ez így felváltva (itt még nem tudtuk, hogy kisbabánk lesz). Szeretném azt írni, hogy ez is csak egy kezdeti jel és a terhesség elején ahogy jött úgy el is ment...de sajnos nem, nálam legalábbis a mai napig fent áll... 

Hányinger

Szerintem mindannyiunknak volt már olyan, hogy elrontotta a gyomrát és csak úgy émelygett. De az, aki kismama és hányingerrel küzd tudja, hogy teljesen más az az érzés mint a többi. Mikor egész nap éhes vagy, de egyszerűen semmi nem jó. Csak pár falatot tudsz enni, de azt se kívánod igazán, és mikor megérzel valami szagot, illatot és véged van. Én a szerencsésebbek közé tartoztam, volt hányingerem az első 12 hétben szinte végig, de csak egyszer, kétszer kezdetem a reggelt a wc felet. Rengeteg tipp van fent ezzel kapcsolatban is az interneten, hogyan lehet csökkenteni a reggeli hányingert (pl: gyömbértea). Van olyan barátnőm aki azt mondta, hogy az egész terhesség alatt szenvedett vele. Nővérem pedig a következővel jellemezte: "Szilvi ez a gyerek tengeribeteg, vagy nem tudom mi baja van, de ezt a hányingert már nem bírom".  Szerintem az egyik legkellemetlenebb része a terhességnek ez, szóval aki ezzel küzd KITARTÁST.

Fáradtság 

Mondjuk ez rám pont nem vonatkozik, én terhesség előtt is állandóan fáradt voltam, közben is, amióta meg anyuka vagyok, azt nem tudom milyen nem fáradtnak lenni. 

Állandó pisilés

Na hát ez is fantasztikus érzés...vagy azért mész a fürdőbe mert hányingered van, vagy azért mert pisilned kell 5 percenként...és közbe olyan fáradt vagy, hogy az ágyból sem szívesen másznál ki. Tudom nagyon kellemetlen, de nem szabad kevesebb inni azért, hogy ne legyen állandó pisilési érzeted. 

2. Trimeszter

Én azok közé a szerencsések közé tartozom, akik a második trimesztert kitudták élvezni rendesen. Persze volt pár dolog amivel kínlódtam, de az első 12 héthez képest felüdülés volt. Itt éreztem azt, hogy tényleg áldott állapot.

Kívánósság

Sok helyen olvastam, hogy ha édeset kívánsz kislányotok, ha sósat pedig kisfiatok lesz. Hát nem tudom ennek van e alapja, én csak azt tudom, hogy napi 2 liter kakaó, a hajnali 3-kor sütött tükörtojás, és az a hiszti amit a vasárnapi piacos sajtos tejfölös lángosért kicsaptam kegyetlen volt. Állandóan ettem, de tényleg, nem véletlen szedtem fel több mint 20 kilót a 9 hónap alatt.  Itt szeretném megköszönni Ferinek a kiszolgálást, anyósomnak a palóclevest, anyumnak az állandó finomságok szervírozását, unokaöcsémnek pedig az áfonyás bébiételt, amit megettem előle.

A kívánosság mellett nagyon fontos szerepet kell fordítani a helyes táplálkozásra. és a terhesvitamin mindennapi fogyasztására, az első perctől fogva.

Első mozgolódás

18. hetes kismama voltam mikor elsőnek éreztem, hogy mozog. Emlékszem mindig vártam, hogy mikor érzem újra. Mindig raktam Feri kezét a hasamra, hogy érzi e, ő persze nem érezte még akkor. Ahogy telt az idő megfigyeltem, hogy ha az apja hazaért a munkából és meghallotta a hangját egyből mocorgott, vagy amikor a kedvenc reklámja ment a tv-ben (amit amúgy a mai napig szeret) akkor is jelezte, azt, hogy ő itt van és figyel. Ez is olyan érzés, amit soha nem felejt el az ember. 

Székrekedés

Szerintem sokak tudják itt mire gondolok...inkább ezt a részt nem fejtem ki bővebben.

3. Trimeszter

OKÉ most már elég

A vége felé járva ez az áldott állapot kezd átmenni terhességbe.  Az állandó pisilés, a bedagadás, az, hogy felmérd valaminek a távolságát, mert a hasad ér oda elsőnek úgyis. Mivel én télen voltam kismama mindig úgy éreztem magam mint egy pingvin....csak totyogtam a hóban, a jeges járdán, a csizma feszült a lábamon, a kabátot épphogy betudtam húzni magamon. Szóval egyszerűen kegyetlen volt a vége. A kicsi állandóan fészkelődött, órákon keresztül...egyszerűen nem akartam elhinni, hogy ennek már sose lesz vége...tényleg azt éreztem, vissza akarom kapni a testem, szülessen most már meg, elegem van,ez így nem jó. Ami közben még nagyon zavart, hogy Ferivel semmi nem történik. Jó persze végig hallgatott türelmesen, kisírhattam magam a vállán. de akkor is azt éreztem ez nem fer.

Terhességi magas vérnyomás

Ez egy nagyon fontos nem elhanyagolható betegség a kismamák között. Az állandó védőnői és orvosi vizsgálatokat nem szabad félvárról venni. A magatok és főleg a pici egészsége miatt sem.  Ha 140/90 vagy a felé megy a vérnyomás, illetve fehérje található a vizeletben akkor beszélhetünk terhességi magas vérnyomásról. Biztos vagyok benne, hogy a védőnőtök ha a vizsgálat során észlel hasonlót, fog adni tippeket,  tanácsokat(sómentes étkezés, ágynyugalom, felpóckolt láb), esetleg szól, hogy keressétek fel a nőgyógyászotokat, vagy a háziorvosotokat, egyéb vizsgálatok elvégzése, esetleg gyógyszeres kezelés szükségessége miatt.  

Nekem a terhesség utolsó hónapjában 134/89 volta vérnyomásom, de már ez nem volt kellemes. Állandó dagadás a kézben, és a lábakban főleg a kézfejben és a bokában. Éjszaka nem egyszer keltem fel arra, hogy ezer kis tű szurkálja a karom és az istenért sem akart kiállni belőle. Máskor pedig csak egyszerűen el volt zsibbadva mind a négy végtagom.

Na, majd megtudod...

A terhesség végéhez közeledve egyre többször hallottam, ezt a mondatot.  Már a végén azt éreztem, ha még egyszer kimondja ezt valaki akkor nem állok jót magamért. Elég épp megküzdeni saját magunk elviselésével, fel kell fognunk azt, hogy anyukák leszünk és, hogy lesz egy kisbabánk akit minden nap minden percében óvnunk kell, gondoskodnunk róla...és még jönnek a "Na majd megtudod" dumával. Itt szeretnék megkérni minden féltő anyukát, apukát, anyóst, apóst, testvért, barátnőt....hogy ezt a mondatot ne nagyon használja, egy első gyerekes kismamával történő beszélgetés közben.

Ha leakarnám írni az össze gondolatomat ebben a témával kapcsolatban, félek, hogy egész nap itt ülnék. Remélem olvasás közben vissza emlékeztetek a saját 9 hónapotokra, ha meg most vagytok kismamák akkor nagyon is jól tudjátok miről beszélek. Minden terhesség más és más. Senkinek nem egyszerű, de az biztos, hogy életünk egyik legcsodásabb időszaka. A fájdalmat, a nehézségeket az idő feledteti velünk, és csak a szépre emlékezünk vissza.

Írjátok meg, nektek mi a legszebb emléketek, esetleg mik, mik voltak a nehézségek és, hogyan orvosoltátok azokat.

Köszönöm, hogy elolvastad!

Szép napot! 

Szilvi